TUDATKULCS SIKERPROGRAM
napi pozitív megerősítésekkel!
Címke: tudatosság
MIÉRT? MIÉRT NE?
Miért legyek szomorú, ha vidám is lehetek?
Miért keseregjek, ha boldogan is élhetek?
Miért ne élvezhetném az élet napos oldalát?
Miért ne kereshetném esőben a szivárványt?
Miért adnám fel, ha mindenre van megoldás?
Miért aggódjam? Hisz mindig van választás!
Miért legyek boldogtalan, ha a boldogság bennem él?
Miért keressem máshol, ha rajtam múlik, meddig ér?
Miért okoljak mást, ha magamba is nézhetek?
Miért veszekedjek, ha békét is teremthetek?
Miért féljek a jövőtől, ha most mindent megteszek?
Miért aggódjam, ha e pillanatban örömöt is lelhetek?
Miért ne lehetne a mai nap az eddigi legnagyszerűbb?
Miért bonyolítsam, ha lehet sokkal egyszerűbb?
Miért lássak mindenhol gondot, s problémákat?
Ha felfoghatom lehetőségnek és kihívásnak?
Miért ne érezhetném, hogy most megvan mindenem?
Bármi volt is, rajtam múlik a jövőm, s a jelenem!
HOGY IS VAN EZ?
Milyen bölcs mondás, hogy a “dolgok nem mindig azok, aminek látszanak”! De miért tűnhet számunkra máshogy egy-egy dolog, mint ami valójában?
“Amit látsz, nem a valóság, hanem a szűrőid által torzított értelmezésed a Valóságról. Mindannyian egy pici kulcslyukon keresztül látjuk a Nagy Egész egy aprócska töredékét. Ráadásul mindannyiunk más lyukon keresztül néz.” – Byron Katie
Tehát amikor alacsony az önbecsülésünk, nehezen látjuk például a sikerünket sikernek. Ha nem látjuk szépnek magunkat, észre sem vesszük az elismerő pillantásokat, vagy lehet, félre is értelmezzük a másik nem közeledését. Sőt, az is lehet, hogy csak azokat az eseteket vesszük észre, amikor valakinek nem tetszünk. Amikor egy ideje rossz véleménnyel vagyunk valakiről, hátsó szándékot kereshetünk még a jócselekedete mögött is. Folytathatnám még a sort…
Amikor észreveszed magadon, hogy lehúz egy-egy negatív érzés, állj meg egy pillanatra és kérdezd meg magadtól:
“Hogy is van ez valójában?”
“Hogy is van ez a tiszta Szeretet szemén át?”
Válts nézőpontot, nézd meg más szemszögből!
Emelkedj felül a helyzeten, képzeld el, hogy egy kilátóról tekintesz rá a problémádra!
Avagy képzeld bele magad a másik helyzetébe, figyeld meg a másik szemszögén át!
Akár át is alakíthatod egy-egy gondolatodat, hogy meglásd, mi is zajlik benned. miről szól valójában ez a dolog.
“A hiedelmeink megkérdőjelezése tágítja a perspektívánkat, így képesek leszünk megérteni másokat és máshogyan cselekedni.” – Byron Katie
„ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET”
Kedves Fájdalom!
Úgy döntöttem, szakítok veled! Köszönöm az együtt töltött időt, mert sokat tanultam azalatt! De nemrég megérintett valaki és úgy döntöttem, elköteleződöm mellette! Boldogságnak hívják és bár végig a közelemben volt, most láttam meg igazán, hogy mennyire jót tesz nekem, ha őt választom társamul! Megáldalak és elengedlek Fájdalom! Ég veled!
Boldogság, köszöntelek!
Emlékszel még Ady „Elbocsátó szép üzenet” című versére?
„Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
Ez a csodálatos költemény engem két dologban is inspirált: egyrészt a fenti „levél” megírására, mely segített egy fájdalmas életszakaszt lezárni, másrészt abban, hogy elgondolkodjam, mit is engedünk magunknak látni, tapasztalni az életben? Miért is azt tapasztaljuk, amit és miért úgy látjuk a dolgokat, ahogy?
„Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”
Engengedjük magunknak a tágabb észlelést! Ebben sokat segít, ha „már reggeli előtt elhiszünk hat lehetetlent”– ahogy az Alice Csodaországban című mesében mondja a királynő. Amit hiszünk, amit igaznak fogadunk el, mind-mind kivetül a világra, ami pedig önmagában semleges… szívből ajánlom a Csodák tanítása című könyvet ehhez az átalakító önmunkához!
„Nincs a világon se jó, se rossz: a gondolkodás teszi azzá.
Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.”
Shakespeare
Hű segítőink a folyamatban a megerősítések, melyeket érdemes hangosan és többször ismételve, átéléssel kijelentenünk. A közösségi oldalunkon minden hétköznap reggelt már ezekkel az útravalómegerősítésekkel indítunk. Sőt, újraindult Sikerprogramunk napi megerősítésekkel. Akik minden nap velünk tartanak, így írtak tapasztalataikról és a megerősítésekről:
„Köszönöm, hogy naponta olvashatlak, mert ezzel valóban tudatosul bennem, hogy mennyi mindenért lehetek hálás, mit várhatok el a mai naptól, mit szeretnék!” – H.M.
“Kedves Timke! Addig-addig olvasgattam az oldaladat, hogy reggel arra ébredek, hogy azt mondogatom magamban, köszönöm, köszönöm, köszönöm…… Hálásan köszönöm! :)” – K.M.
„Csodaszép, olyan boldoggá tesz, mikor hangosan mondom! Csodás ereje van! Köszönöm szépen!” – E.A.
„Köszönöm nektek a napi erőt, bátorítást, segítséget! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Áldás mindenkinek, aki e sorokat olvassa!”
„Az én nagy kedvencem (megj.: Tudatkulcs megerősítés) a következő: „Elkötelezem Magamat a Boldogság mellett, elmerülök a Szeretetben, Örömben élek és tudom, hogy ez a nap is Csodákat hoz Nekem! ” Ezt nap, mint nap mondom, sokszor,…ameddig „akar” mondva lenni, ha ráhangólódtam, abbamarad magától, önálló Életet él a Mantra. Szeretem nagyon!” – K.E.
ITT ÉS MOST
Nézz körül! Láss! Rád várnak a csodák – mondta nekem bölcs belső mesterem. Ha van szemed, észreveszed, hogy minden csoda, minden érték, minden szépség érted van és türelmesen várja, hogy észrevedd. Ne a világot méricskéld és igazgasd szüntelen a neked tetsző pozícióba, hisz a kulcs Te vagy! Ne szaggasd szét magad a sok be nem teljesült, „majd egyszer” – ben lebegő, megfoghatatlan dolgokkal. Emelkedj ki a múlt történeteiből, melyeket önmagadnak mesélsz szüntelen. Arra szeretnélek emlékeztetni, hogy légy tudatos! Itt és most van minden jelen. Itt és most minden arra vár, hogy felfedezd, hogy észrevedd a szeretetét, hogy láss… hogy ÉLJ! ♥
FÉLELEM: A HIÁNYZÓ EGÉSZ
MI VALÓJÁBAN A FÉLELEM? MIT MUTAT MEG SZÁMUNKRA? HOGYAN SEGÍTHETI FEJLŐDÉSÜNKET?
Bizonyára Veled is előfordult már, hogy időnként rádtört a félelem. Mindenki érezte már ezt élete során és ha belegondolunk, megvan az oka, szerepe, funkciója.
Ezer megnyilvánulási formája van ennek a nem éppen kellemes érzésnek, mely, ha hagyjuk, egészen irracionális méreteket ölthet és eluralkodhat a gondolataink fölött, így akadályozva a végtelen lehetőségek észrevételét és a számunkra legjobb megragadását. Ebben a cikkben ezekről a félelmekről lesz szó.
Milyen kifejező a magyar nyelv! Fél-elem: ebben az állapotban valami nem teljes, nem egész… azt hiszem, a hiányzó fél itt a hit, a hála, a szeretet pozitív érzései. Nem arra figyelünk, amink van, hanem csak arra koncentrálunk, ami szerintünk hiányzik. A félelmek többsége ráadásul általában a jövőbe vetül a múlt rossz tapasztalataiból kiindulva. Amikor félünk, pont ott nem vagyunk, ahol lennünk kell: a jelenben, a mostban, ahol a jövőnket írjuk!
Ezenfelül a félelem érzése mindig nagyobbnak mutatja a félelmünk tárgyát és kizárja a fókuszunkból a jót… holott pont az, ami VAN.
Hogy értem ezt? Úgy, hogy a szeretet van, a szeretetlenség viszont ennek a hiánya. A béke van, a békétlenség ennek a hiánya. Sokáig sorolhatnám a példákat, Te is sokat fogsz találni, ha elgondolkodsz rajta.
Engem ez a kis gyakorlat rendkívüli mértékben megnyugtatott, hiszen ha a fél-elem valaminek a hiánya, akkor nem harcolnom kell vele, hanem világosságot gyújtani.
Ha a félelem felnagyítja azt a hiányt, amire vetítjük (pl.: pénztelenség, egészségtelenség <=betegség>, társtalanság <=magány>), akkor figyelmünk irányát a VAN felé kell fordítanunk és növelni kell azt, ami – bár létezik, ám érzésünk szerint nekünk nincs (és a jövőbe vetítve akár azt is hisszük, már nem is lesz), tehát hiányzik. Nem harcolni kell a fél-elemmel, hanem kiegészíteni, egésszé tenni, vagyis szeretetet vinni bele és azáltal semlegesíteni.
Ezek fényében úgy látom, hogy a félelem segít abban, hogy felismerjük, hogy mi hiányzik számunkra és behívjuk az életünkbe azzal, hogy tudatosítjuk: már VAN és számunkra is elérhető! Segít, hogy meglássuk, mit rekesztettünk ki tudattalanul és ismét befogadhassuk, s így a megéljük a teljességet. Segít egyensúlyba kerülnünk. A félelem segít tudatosabbá válnunk. A félelem abban is segíthet, hogy meglássuk: bármely helyzetben választhatjuk a szeretetet.
Arra figyelni, ami VAN, nem pedig a felnagyított, általában csak a gondolatainkban létező (rém)képekre. S végül szeretni magunkat akkor is, amikor épp félünk, aggódunk, vagy épp nem vagyunk jó passzban!
