Áldással: Timke
A magyar költészet napja alkalmából szeretnék Neked bemutatni egy díjnyertes kortárs verset, mellyel nemcsak a magyar költészet nagyjai előtt szeretnék tisztelegni, hanem – ahogyan mágikus mondókáim esetében is – kicsit a gyermek- és iskoláskorunkat is szeretném visszaidézni.
Papp Róbert: Irodalmi arcképcsarnok
Nézegetem osztályomnak
Falán a sok képet,
Írók, költők arcát lesem,
S némán visszanéznek.
Ütött-kopott régi fotók,
Fekete és fehér,
De a sok szép, okos írás
A szívemig elér.
Szigorú a tekintetük,
Nem mosolyog egy sem.
Nem volt könnyű az életük,
Legalábbis sejtem.
Mégis mennyi derűt vetett
Papírra a tolluk,
S nem volt negyven egyik-másik,
Hogy véget ért sorsuk.
Molnár Ferenc, Ady Endre,
Petőfi és Móra,
Titkon velük beszélgetek,
Hadd teljen az óra.
Elképzelem, valamelyik
Ha padtársam lenne,
Akkor vajon magyar órán
Ugyan mit is tenne.
Elolvasná becsülettel
A kötelezőket?
Vagy csak dvd-n nézné meg
Lopva, titkon őket?
Megtanulná saját versét
Pontosan és szépen?
Segítene elemezni
Azokat, ha kérem?
Énszerintem ő is épp úgy,
Mint a többi gyerek,
Lapulna a hátsó padban,
Amíg én felelek.
Abban a szerencsében részesülhettem, hogy nemcsak kiváló verseit, mondókáit, hanem a költőt is személyesen ismerem, lelkesítő, bátorító szavai sokat jelentettek nekem mind szakmailag, mind emberileg!
Ismerd meg ITT! Szívből ajánlom figyelmedbe legújabb könyvét, mely nekünk, „nagy gyerekeknek” is igazi élmény és szívmelengető olvasmány!
