„… Az emberek nem olyannak látják a világot, amilyen,
hanem olyannak, amilyenek ők maguk.
Ha azt hiszem, hogy olyannak látom a világot, amilyen az valójában, mi szükség lenne rá, hogy értékeljem a különbségeket? Miért bosszantsam magam azzal, hogy vitatkozom valakivel, akinek fogalma sincs róla, hogy mi micsoda? A saját paradigmám szerint én objektív vagyok; olyannak látom a világot, amilyen. Mások talán elvesznek a részletekben, de én átlátom az egészet. (…)
Ha pedig ez a paradigmám, akkor sohasem leszek képes hatékony egymásrautaltságra, de hatékony függetlenségre sem. Saját kondicionálásom paradigmái fognak korlátozni.
A valóban eredményes emberekben megvan az alázat és tisztelet, amelyek révén felismerik saját érzékelési korlátaikat, és nagyra értékelik a többi ember szívében és elméjében rejlő erőforrásokat, amelyekhez az emberi kapcsolatok révén juthatnak hozzá. Azért van így, mert a különbségek miatt jobban megismerhetik és megérthetik a külvilágot.”
Stephen R. Covey
