Nemcsak ELENGEDNI,
ENGEDNI is tudni kell.
Nagyon nehéz…
megszoktuk, hogy megoldjunk, tegyünk, akarjunk, küzdjünk, megint nekiveselkedjünk, tegyünk…
Egyet nem szoktunk meg: hogy hagyjuk bejönni… ha kinyitottuk az ablakot, utána ne csapkodjunk tovább, hogy vágymadarunk berepüljön végre… képzeld el, kitárod az ablakot és csapkodsz a kezeddel, hogy gyere már, gyere mááááár! Nem adsz utat sem a berepülésre és annyira de annyira akarsz, zajongsz, hogy szegény még messzebb repül, fel a fára, ahol szabadnak és védettnek érzi magát.
Tedd meg, hogy kinyitod és nyitva is hagyod az ablakot… engedd meg, hogy amikor a legmegfelelőbb neked, ő megérkezzen…
… mert megérkezik.
Hiszem. Tudom.