Legújabb cikksorozatunk főszereplői az állatok. Már régóta szerettem volna foglalkozni ezzel a témával, mert azon túl, hogy az állatok megannyi örömöt adnak számunkra a mindennapokban, visszavezetnek bennünket a tudatos jelenléthez, emellett csodálatos tanítóinkká is válhatnak.
Olvastam valahol, hogy az állatok Isten tiszta fényét közvetítik számunkra. Nagyon megfogott ez a mondat, mert magam is tapasztaltam: a mindennapok során megtanítanak a feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra. Megmutatják számunkra a természet erejét és csodáit, hiszen háborítatlan körülmények között nyoma sincs náluk depressziónak, nem ismerik a képmutatást és mindig megélik önmagukat olyannak, amilyenek, kibontakoznak az intenzív jelenlétben, a mostban.
Peter Orban pszichiáter is írt az állatok bölcsességéről és alkalmazta munkájában. Javasolta klienseinek, hogy néhány hónapig tanuljanak egy kiválasztott állattól. Magam is kipróbáltam és mindenkinek csak ajánlani tudom! Hasznosnak tartom, hogy amíg a folyamat zajlik, olvassunk erről az állatról minél többet, nézegessünk képeket és jegyezzük fel kapcsolódó gondolatainkat.
Én annak idején az egyik cicámat választottam tanítómnak, akit akkor hoztam ki egy menhelyről – fiatal felnőtt korában adta le a gazdája, tehát már volt közös múltjuk – és érthető módon emaitt nagyon bizalmatlan volt mindenkivel szemben. A gyakorlat mindkettőnknek nagyon jót tett, ő kinyílt, bizalma egyre erősödött, nagyon ragaszkodó lett, én pedig többek között a feltétel nélküliség, a figyelem, a bizalom, a szeretet lélekgyógyító tanítását kaptam Tőle.
Peter Orban módszeréből kiindulva és Jeanne Ruland munkássága alapján mélyedtem el jobban az állatok tanításaiban. Jeanne így ír erről:
„Alapvetően minden egyes feladatra, minden egyes problémára és eseményre a fejlődés lehetőségeként, tanulságként és leckeként kell tekintenünk, amelynek segítségével jobbá válhatunk, és önismeretre tehetünk szert. Ebben nyújthatnak segítséget az erőt adó állatok.”
Mielőtt nekifogtam az állatokkal való önismereti munkának és az erről szóló cikksorozatnak, készítettem egy önismereti tesztet, mely rendkívül hasznosnak bizonyult nemcsak belső erőforrások feltárásában, hanem bizonyos rejtett gátak tudatosításában is. Kattints ide, szánj rá néhány percet és engedd, hogy felbukkanjanak a válaszok és új felismerésekkel gazdagítsanak! Amennyiben szeretnél útmutatást kapni, kérlek, írd meg hozzászólásban a kapott eredményeket.
Most az első részben egy konkrét példán keresztül szeretném megmutatni, mi mindenben tud segíteni számunkra ez az önismereti teszt, a későbbiek folyamán pedig megismerjük, mit szimbolizál egy-egy állat megjelenése az életünkben, illetve hogyan válhat számunkra tanítóvá, erőt adóvá.
Abban a szerencsében volt részem, hogy az új önismereti tesztet olyan csoportban is kipróbálhattam, ahol egymást jól ismerő résztvevők is jelen voltak. Kata esete példaértékű, mert nemcsak arról tudtunk beszélgetni a kiértékelés során, hogy ő milyennek látja saját magát, hanem képet kaptunk arról is, hogy milyennek tartja őt édesanyja és a párja. Kata munkájában sikeres, alapvetően erős és pozitív személyiség, aki kifejezetten melegséget áraszt magából a környezete felé. Mások előtt tekintélye van, ám sokszor belül nem érzi magát annyira erősnek, mint mutatja. Kiderült, hogy nagy nehézséget okoz Kata életében az, hogy sokat aggódik, főleg a pénzügyei és az egészsége miatt.
Az önismereti kérdéssor elején önmagáról az oroszlán jutott először eszébe és valóban: rendkívül tudatos nő, aki optimista, hisz magában és lelkesít másokat: lángra lobbantja bennük azt, amit ő maga is képvisel. Édesanyjának viszont először a hattyú jutott eszébe róla (anélkül, hogy előzetesen elárultuk volna neki Kata válaszát), tehát lánya szépsége, kecsessége, érzékeny, művészi hajlamai, költői oldala az, amit az anya leginkább észrevesz benne. Látja, hogy Kata annyi nehézség, rossz tapasztalat után is képes örülni az életnek, követi szíve szavát, látja hatalmas lelki erejét. Emellett nem marad rejtve Kata félénksége és felszínre kerül, hogy bizony számtalanszor kételkedik magában és sokszor elkeseredik, amikor vágyai nem teljesülnek. Tehát amellett, hogy csodálatosan lelkesít másokat, belül saját magának is szüksége van biztatásra és több önbizalomra.
Beszélgetésünk során ez sok erőt adott Kata számára, kiderült, hogy valóban hangsúlyosak ezen vonásai is. Elhatározta, hogy a művészi önkifejezést nagyobb fókuszba állítja az életében és saját lelkének táplálására is minden nap figyel, hogy önmagának is annyit tudjon adni, mint másoknak, így erőtartalékai nem merülnek ki. Kata párja őzet látott benne. Érdekes megfigyelni, hogy mennyire máshogy látják Katát a hozzátartozói. Katának önmagáról az oroszlán jutott eszébe először, ezzel szemben egyik állat sem ragadozó, melyet családja megnevezett. Mindkét állat közös jellemzője a lágyság és a kecsesség, melyet mások látnak benne, ő maga viszont az utóbbi időben kissé elnyomta ezt magában és inkább a sikerre koncentrált. Az, hogy tudatosította magában, segített számára abban, hogy lelki szükségletei és nőisége felé forduljon.
Az őz szintén lelki erőt és tiszta szívet szimbolizál, melyet mindenki észrevesz rajta a környezetében. A lélek gyógyulása, saját belső gyermeke felé fordulás, társa védelmező férfi erejének elfogadása segíthet Katának abban, hogy szorongása, aggodalmai megszűnjenek, így teljes szépségében és melegségében tündököljön.
Kapcsolódó bejegyzés:
Kapcsolódó téma:
♥ TÁMOGATÁS ♥
Kedves Timke!
Nagyon érdekes a cikked az erőt adó állatokról. Libabőrös vagyok, amikor olvasom.
Én is elvégeztem az önismereti tesztet. Legtöbbször a rákra gondoltam, de egyszer-kétszer a majom, illetve az oroszlán jutott eszembe elsőre.
Barátaim válaszai megleptek egy kicsit. Ha viszont jobban belegondolok, mindkettőnek igaza van.
E. szerint: „Hogy milyen állatra emlékeztetsz? A kutyára. Itthon körülvesznek, figyelem minden mozdulatukat. Őszinte, hűséges állatok. Mackó, amint meglát, megölel. Rám néz az őszinte szemeivel. Nyugalmat sugall. Imádom a kutyákat.”
A. szerint: „Te egy kandurka vagy. Egy cirmos kandurka. Ez jut eszembe. Egy nyalka, délceg, nagyfarkú kandurka.”
Beleegyezem abba, hogy a teljes nevemet használd, akár a könyvedben is, ha szeretnéd. Barátaimat viszont csak a keresztnevük kezdőbetűjével, légy szíves.
Előre is köszönöm! Hálás vagyok érte! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Tisztelettel és szeretettel,
Dávid Laci,
Marosvásárhely
u.i. Most is libabőrös vagyok… Brbrbrbrbrbrbrbrbr 🙂