Két hete kaptam egy diktafont. Szép fehéret. Rég nem látott újságíró barátnőm, aki elejétől figyelemmel kíséri a Tudatkulcs honlap alakulását, miután kitettem elé a kártyákat és megnéztük az élete jelen állását, hirtelen mélyen a szemembe nézett és azt mondta:
– Timi, én ezt most neked adom. Ez volt az első diktafonom. Most már a tiéd… – és átnyújtotta nekem…
Hát erre nem számítottam! Itt dőlt el a kérdés, hiszen régi álmom volt, hogy sztorigyűjtésbe fogok, interjúkat készítek és ő tudta ezt… tudta és most féltve őrzött kincsét, újságírói pályája első diktafonját átadta nekem… hogy megörökíthessem a Ti sikereiteket, a mi sikereinket!
Van, aki bélyeget gyűjt, van, aki győzelmi serleget, én mától sikertörténeteket fogok gyűjteni! Hetek óta érlelem magamban. És igen, én is szoktam kételkedni, agyalni, hogy képes vagyok-e rá… ezért most egy merész ugrással megosztottam Veletek kezdésként az én történetemet 😉
Tehát mostantól hivatalosan is sikervadász-sztorigyűjtő lettem. 😀 Olyan történeteket keresek, amelyek engem is felemelnek és már alig várom, hogy Ti is olvashassátok. Olyanokat, amelyek rólunk szólnak.
Jó érzés annak, akik adja (hiszen visszaemlékszik és ezzel ösztönzi magát is a további sikerekre), jó érzés nekem (mialatt lejegyzem, közvetítem felétek, engem is feltölt) és végül, de nem utolsósorban jó érzés olvasni Nektek!:) Igazi nyertes-nyertes megoldás 🙂
Mit szóltok? Van, aki szívesen mesélne nekem?
