Posted on

Inspiráló Idézet

 

“Egyszer az ember és az Ember egymás mögött mentek az úton. Az ösvény megállás nélkül kanyargott a sziklák és a bércek között, ám váratlanul egy rozoga függőhídhoz vezette a két elcsigázott utazót. Más lehetőségük nem lévén, megindultak előre, ám amikor már úgy látszott, hogy biztonságban átérnek, a híd leszakadt lezuhantak a mélybe.

Az ember felsikoltott. Előbb balszerencséjét és istenét átkozta, utóbb már csak félelmében üvöltött, és kegyelemért könyörgött. Ordításának hirtelen lett vége: nem élte meg a zuhanás végét, mert a rettegés még a levegőben megölte.
Az Ember azonban csak figyelt. Megélte az életét, a zuhanás gyönyörét. Nem hibáztatott senkit, nem ellenkezett, csak figyelte önmagát és az eseményeket. Csak figyelte önmagát, és…
…és váratlanul észrevette a szárnyait.”

 

A. J. Christian

 
800px-Vaalankurkku_railway_bridge

 

További inspiráló idézetek:

http://tudatkulcs.hu/napi-inspiralo-idezet/